Fordulópont az életben, mikor túláradnak az érzelmek és eltűnik a baj. Egy pillanatra minden megáll, nem hallom a város zaját, látom viszont hosszú haját, ahogy táncra kel a szélben. Nem érthetem mégsem... Túl sok a szín, bár gyönyörű. Túl sok az íz és keserű. Túl messzire mentél, majdnem elestél, de elkaptalak. És akkor éppen jött a vonat. Úgy szálltam én is el, a csend magához ölel, nem fáj most már semmi, úgy érzem megérte létezni egyetlen mosolyért. Ennyi volt, már tovatűnt, minden porcikám kihűlt, de a gondolat még sebesen, a szemed meg fényesen megmarad. Minden más elhalad. Ilyen volt ez mindig, csak új köntösbe bújt. A szél dühödten fújt, közben meg mindenhol madarak, ahogy követelik a nyarat. Eljött most is, ahogy szokott, s nem is hagyott semmi nyomot. Ne legyen a légkör miattam nyomott. Csak élvezd a napot.