Hűség egy tárgyhoz, hűség a társhoz. Minden kell, mégis semmi, kell az a bizonyos kiskapu, de minek a kulcs hozzá? Csak hozzá kell, őhozzá. Megy mindig a feje után, kit izgat, hogy ott van a fal? Én is mennék, követném... De mi értelme lenne? Előbb-utóbb új játékszer után néz, hisz nagyra nőtt gyerek csupán. Szórakozna állandóan, mindig máshol, mindig mással. De mégis... Folyton visszajön. Ő is vágyik állandóságra. Én meg hagyom, hogy szemérmetlenül kihasználjon. Mindegy, csak használjon. Itt vagyok mindig neki, ami akar, megteheti, bennem támogatóra lel. Elmondhatja mi is bántja, ezt azt is megkívánhat, megszerzem neki.
Szerintem ez a hűség. Nem kell, hogy kétirányú legyen. Nem kell, hogy szerelem legyen. Vagy akár tisztelet. Csak egyszerű ragaszkodás; olyasfajta vágy, ami nem fakul. Ami kitart bármeddig, túlél mindent. De nem elég. Egyszerűen nem elég.